1995.06.10-én a Színházban van a következő nagy műsor, Potomci (Utódok) címmel.
A műsor címválasztása magáért beszél: a Tanac folyamatosan keresi, hogyan tudná az egykori értékes hagyományt a mai utódok által újra élővé tenni. Sokáig élnek a hitben, hogy a tradíció eltűnésének folyamata lassítható vagy akár meg is fordítható, s a falusi utcák újra daltól lehetnek hangosak. Lehetetlen vállalkozás, de a Tanac sokszor kísérti a lehetetlent...
A műsor a sokszereplős Szlavóniai táncokkal indul, majd a Tanac-nak jó darabig szinte második otthonát jelentő Hercegszántó hagyományőrző csoportja következik. Van egy régi, a hetvenes évekből származó MTA-gyűjtés Hercegszántóról, ahol egykori híres énekesek, táncosok szerepelnek. Amikor a pécsi Nemzeti Színház színpadán felhangzik a jellegzetes szántói „Bećarac", amikor Reja Marija néni elmondja tréfás-szomorú köszöntőjét (Danas jeste, sutra niste/ Ma még vagytok, holnap már nem lesztek), amikor a megmaradt maroknyi ember újra körbe áll és elindul a kóló, ismét bezárul egy másik kör is. Ismét megvalósul, hogy a példaképnek tekintett, a hagyományt még saját életükben természetesen megélő emberek fizikai valóságukban is megjelennek a Tanac mellett, ami óriási élmény és erőt ad a továbbiakra.
A műsor további részében megjelennek a Tanac által felújított népszokások, a karácsonyi köszöntők (legények és gyerekek is), a bácskai bunyevácok farsangi bálja (prelo), a Dráva menti horvátok húsvéti rituális körtánca és a Pécs környéki bosnyák búcsú forgataga. Van kitekintés a Balkánra (Makedón dallamok, Égei makedón táncok, Vlah táncok, valamint Bolgár dallamok a csodálatosan éneklő vendég Roza Bančevá-val), Horvátországra (az említett Szlavóniai táncok mellett a Ražanac) és itt vannak már a Bartók-inspirálta Batyu-számok is (Briul, Bartók44).