Joomla Gallery makes it better. Balbooa.com

Akik még vagytok – az első nagyobb műsor

Az est címét Szávai adta (mint ezután is mindig). Ezek a címek eltértek a szokványos néptánc-estek címeitől, igyekeztek valami pluszt adni a jövendő nézőnek és megpróbálták kiemelni az estet a többi néptáncos műsorból. Az első est címe irodalmi idézet volt, Ady Endre: Intés az őrzőkhöz c. verséből. „Akik még vagytok, őrzőn, árván, őrzők, vigyázzatok a strázsán". Nem nehéz a címválasztásban felfedezni azt az aggódást, féltést, felelősséget, önként vállalt elkötelezettséget, ami a Tanac hagyományőrzését mindvégig jellemezte.
A helyszín természetesen az Ifjúsági Ház volt. A táncegyüttesen és a Vizin zenekaron kívüli szereplőket igényesen és sokatmondóan válogatták össze. A legnagyobb név a Vujicsics együttes volt és ezzel a szerepléssel megint elkezdődött valami, mert ezután a Tanac nagy műsorain, színházi estjein mindig megjelent a Vujicsics, mondani sem kell, mindig nagy sikerrel. A fő cél az inspiráció, a lelkesedés volt, amelyet ezek a kiváló zenészek kiváltottak a táncosokból, zenészekből. Itt megint egy alaphoz érkeztünk, a Tanac munkájának, építkezésének egyik alapjához: olyan előadókat, tanítókat kell meghívni, az együttes köré gyűjteni, akikre fel lehet nézni, tudásuk megkérdőjelezhetetlen és az együttest már puszta jelenlétükkel (persze más, aktívabb módokon is) felemelik, jobbá teszik.
A hercegszántói Csátity Bránkónak és családjának, tágabb értelemben meg Hercegszántónak sokat köszönhet a Tanac. Bránkó javaslatára az első műsoron egy idős hercegszántói szerb asszony, Ljubica Siskovity énekelt megdöbbentő szépségű, ritkaságszámba menő balladát. Bránkó később felhagyott a tánccal és a Vizin zenekar brácsása lett.
A magyar vonalat a már említett KISZÖV-táncosok és Bergics Lajos zenekara képviselték.
A műsor 80 perces volt és 11 műsorszámot tartalmazott.

Bosnyák táncok. Ez a Tanac első és akkor legfontosabb koreográfiája. Benne volt a lányok kezdő körtánca (Okretanje), ami újdonságnak számított és amit Szávai Kökényben talált meg Grisnik Ivo-val közös gyűjtéseiken. A Tandrčak, amiben a bosnyákok aprózó lépései és a lent hangsúlyos alaplépések szerepelnek, az Oj, Savice ének, amit Matusek László tanító úrtól (Laci bácsi) tanult az együttes, a Romanska, Marice, Todore, Tanac és a végén a Kolo, mind-mind a korábbi (főleg kökényi) gyűjtések alapján, új lépésekkel és énekszövegekkel. A gyönyörű népviselet egy része saját volt (otthonról), másik részét Laci bácsi adta kölcsön. Ő volt az, aki a népviseletbe való felöltözés és a viselet kezelésének fontos tudnivalóit adta nekünk útravalóul, de személyesen is többször segített a fellépéseken. Igazi lelki segítőnk és tanítónk volt mindvégig.
Makedón dallamok a Vizin zenekar előadásában. Ebben a műsorban a Vizin zenekar a következő felállásban játszott: Vizin Antus – harmonika, Nagy Andrea – hegedű, Tiszai Jakab – tamburabrács, Piroska Gyula – bőgő, Rádity Milenkó – tambura, tapan.
Gyimesi táncok. Ezek gyimesi csángómagyar táncok Kovács Márton és Szávai gyűjtései alapján. Három pár táncos táncolt, a Bergics zenekar zenélt.
Ljubica Siskovity énekelte a szerb népballadát a törökverő lányról (Delija devojka). Később Szávai és Csátity Bránkó Hercegszántón is felkeresték az idős asszonyt és több éneket gyűjtöttek tőle.
Szerb leánytánc. Ez a koreográfia némileg kilógott a sorból, mert inkább volt engedmény az akkori (délszláv) közízlésnek, mint hagyományőrzés. Branimir Đokić virtuóz harmonikajátéka szólalt meg lemezről, erre táncolták a lányok a Džumbus nevű szerb táncot.
Kocsma a Bánátban. Egy hangulatos férfitánc, virtuóz táncelemekkel, eszközökkel, énekkel és poénos befejezéssel. A Tanac egy akkori sikerszáma.
Moldvai dallamok Bergics Lajos zenekarának előadásában.
Tánc Mérában. Szintén a magyar gyűjtések alapján készült tánc, három pár előadásában.
Szerb táncok. A kökényi előzmény alapján készült egyveleg, táncok Szerbia több tájegységéről.
A Vujicsics együttes játszik. A zenekar a szokásos, tökéletességre törekvő és virtuóz játékát nyújtotta. Utolsó számukra (Malo kolo – Joca Mimika változat) bejöttek a Tanac fiai táncolni (improvizáció), majd a lányok is bekapcsolódtak.
Bunyevác táncok. Az est záró száma Szávai és Vizin Antus bunyevác gyűjtései alapján. Mivel Antus bunyevác származású volt, ezek voltak a legkedvesebb zenéi és bár mindent csodálatos precizitással és szépséggel játszott, ezek a dallamok különösen szépen szóltak. A koreográfia részei voltak: Malo kolo, Polegaj, Mazuljka, Keleruj, Stari rokoko, Momačko kolo és Subotičko kolo.

Meg kell említeni még a műsor nyitó- és záró képét, amelyek – mármint, hogy képekkel indul és zárul az előadás – szintén védjegyeivé váltak a Tanac estjeinek. Ezen az esten a közönséget a műsor előtt leeresztett függöny fogadta, amely mögött vetítővászon volt. A kezdéskor elkezdett a zenekar játszani és a táncosok énekelni (Tri livade). A függöny szétnyílt és látható vált a vetítővászon, rajta egy réginek tűnő fotóval (diavetítés). Ezen a fotón tulajdonképpen a Tanac táncosai voltak, ami hamarosan kiderült, amikor a vászon lassan elkezdett felemelkedni, mert mögötte, „élőben" ugyanaz a kép vált láthatóvá: az együttes éneklő táncosai (nagy taps).
A záró kép a Stari rokoko dallamára alakult ki: a fiúk befejezvén a táncot, a lányok sora elé léptek és egymás vállát fogva leguggoltak; a fény lement, a zene is elhallgatott. Megérdemelt volt a taps.

Az együttes első repertoárja

1988-ban még létezett Jugoszlávia és a senki sem tudta előre, hogy nemsokára véres, 10 évig tartó polgárháború kezdődik, amely közben és után az egykori szövetségi állam független köztársaságokra esik szét. Magyarországon kevesebb volt az információ a „lenti" helyzetről. Itthon még létezett a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége, a Pécsi Rádió még 1992-ben is szerb-horvátnak nevezett adásokat sugárzott. Az együttesek – köztük a Baranya is – „délszláv" táncokat tartottak műsoraikon (horvát, szerb, makedón, szlovén táncok). Jugoszlávia a hazai „délszlávok" körében kedvelt úti célpont volt, sokan keresték fel a tengerpartot, a vajdasági vásárokat, Belgrádot, Szarajevót és Zágrábot, hallgatták az ottani rádióadásokat. Sokan voltak büszkék erre az országra itthon, mert értékelték az akkori szocializmus viszonyai közötti nyitottságát („nyugati" zenei lemezek, Adidas-cipő), sokan, sok baráti/rokoni kapcsolatot tartottak a „lentiekkel", horvátokkal, szerbekkel egyaránt. A hazai horvátok/szerbek mintegy hazaérkeztek, ha átmentek a határon. Jugoszláviába érkezvén, sokszor megálltak az első kocsmában, ittak egy szilvapálinkát (šljivovica) és onnantól magyar szó nemigen hangzott el az utak folyamán.

Teljesen természetes volt tehát, hogy a Tanac első repertoárja horvát és szerb táncokat egyaránt tartalmazott. A legfontosabb a saját, otthonról hozott hagyomány volt, ezért lett az első koreográfia a Bosnyák táncok. A próbákon ezután szinte egy időben kezdték el gyakorolni a bunyevác, a szerbiai és a bánáti szerb táncokat. Az utóbbi táncanyagból született koreográfia a Bánáti kocsma, amely virtuóz eszközös férfitánc volt. A szerbiai táncok előzménye még a kökényi táncegyüttesben készült koreográfia, ehhez Szerbia több tájegységéről választottak táncokat, amelyek általában „slágergyanúsak" voltak. Az eddigi koreográfiákat mind Szávai jegyezte, de az összeállításban Sárosácz és a Vizin zenekar jelentősen közreműködött. Itt kezdődött el Szávai és Vizin Antus között az a hosszú ideig tartó együttműködés (Antus hozta a zenét, Szávai a táncot), amely a Tanac-ban mintegy 30 koreográfia megalkotását jelentette.