Joomla Gallery makes it better. Balbooa.com

Visszaérkezve a nagy utazásról folytatódnak a hétköznapok: próbák, fellépések. A Tanac fellépéseinek helyszínei hosszú éveken át nagyjából ugyanazok; ez az alapszabályból is következik. A hazai horvátok települései, az ország városai, fesztiváljai és a külföld azok a helyszínek, ahol általában különböző céllal az együttes az általa képviselt hagyománnyal és táncokkal megfordul.
A magyarországi horvátok településein a hagyomány bemutatása szinte családias keretekben történik. A nézőtéren vagy az utcákon, ahol az együttes megjelenik, sok az ismerős, rokon és a legtöbben értik is a horvát nyelvet, a hagyományt és az együttest sajátjukként ismerik el. Ezek az alkalmak igazi ünnepei a falusi kisközösségeknek, ahol újra érdemes felhúzni a régi viseleteket, együtt dúdolni az ismerős dalokat, beállni a körtáncba, a kólóba és mindenhogyan, mindenkinek átélni azt, hogy azon a napon jó horvátnak lenni. A Tanac-nak ezek a kis falunapok, idősek napjai, húsvéti, pünkösdi, szüreti, farsangi események jelentik a legnagyobb megerősítést abban, hogy amit csinál, az érték, amit szeretettel fogad a közönség. Ilyenkor az együttes hazaérkezik, az otthon biztonságába, ahol szeretet és szimpátia veszi körül, ahol nem a hibákra figyelnek, hanem az erényekre, ahol sok élmény, megerősítés várja, amikért érdemes a fárasztó próbákat végigcsinálni.
Az ország városaiban és fesztiváljain általában magyar közönség fogadja a táncegyüttest. Ilyenkor az első cél az ismeretek átadása, közös élmények átélése, a más anyanyelv, a másik kultúra elfogadtatása a szépségek és érdekességek sűrített bemutatásával.
A külföldi utak jelentik a “jutalomjátékot” az együttesnek. Igaz, hogy - fesztiváltól függően - van egy csomó fellépés, menettánc, kedvcsináló megjelenés, de az utazás érdekessége, a másik ország újdonságai, a fesztiválok forgataga, a többi csoport, a sok kedves ember mind-mind jutalom, öröm és emlékezetes pillanatok sorozata.
Külön öröm és boldogság az anyaországban fellépni. Igen ám, de hol van az anyaország? Mivel a Tanac horvát együttes, nyilván Horvátországban. Mivel a baranyai horvátok jó része Boszniából települt át a 18. század elején, nyilván Boszniában. Tágabb értelemben persze a horvát nyelvterület az, ahová úgy megy az együttes, mintha haza menne; itt történik meg az, ami sehol máshol, hogy a közönség az első elénekelt versszak, az első néhány tánclépés, az első zenei futamok után tapsolni kezd, kifejezve vendégszeretetét, sőt valami többet: ezek a mieink! Ezt üzenik a tapsok, a mosolyok, a műsor utáni gratulációk. Ezek azok a helyek, ahol mindenki érti a horvát szót és ahol a Tanac valamennyi horvát nemzetiségű tagja boldogan fürdik az otthonosság fészek-melegében, ahol öröm és hazatérés horvátnak lenni.
Az amerikai út után az 1994-es év mindenféle fellépési formát elhoz. Szerepelnek a hazai horvát falvakban, fesztiválokon Budapesten és Egerben, emlékezetes estet adnak Nova Gradišká-ban (HR), mely utóbbival elkezdődik a horvátországi fellépések sorozata. Részt vesznek a zalai (2. díj) és a szekszárdi fesztiválon. Utóbbi szereplés igazi díjesőt hoz a Tanac-nak: első díj, nívódíj, zenekari díj (Vizin Antus), koreográfiai díj (Szávai József); ezt mind elhozza a Tanac és ezzel egy csapásra a hazai (természetesen nemcsak a horvát, hanem a magyar) néptánc kiemelkedő és szakmailag elismert együttesévé válnak. A fesztiválon bemutatott koreográfiák: Bosnyák falusi búcsúbál (Szávai József), Ražanac (Dr.Ivan Ivančan) és Briul (Farkas Zoltán).
Az év májusában, Pünkösdkor rendezett fellépésük alkalmával ismét valami új történik: népszokást újítanak fel (Kraljice - Pünkösdi királynéjárás); az eseményekbe szinte az egész falu bekapcsolódik. Az önként vállalt és kitalált feladatból egyre bővülő folytatás lesz; ezután szinte minden év minden évszakára jut majd egy-egy újra életre keltett népszokás a különböző településeken.