Joomla Gallery makes it better. Balbooa.com

Farkas Zoltán Batyu is újra elkezd dolgozni az együttessel, de a Pünkösd Rózsa, bár elkészül, nem jut el a bemutatásig; túl sok olyan elemet tartalmaz, amellyel az együttes - bár elismeri szépségüket - mégsem tud azonosulni. A korábbi művekben ott van a saját folklór (Lakócsai táncok), a balkáni népzene (Briul) és a virtuóz táncolás (Bartók44). Viszont van egy műsor 2006-ban (Üzenet), amelynek első részében megtörténik a Bartók nyomán készült művek áttekintése. Ez a program a Bota című román botos tánccal indul és a Temestől-Marosig című koreográfia bartóki csillagzenéjével zárul. A négy fiúra készült Bota igazi állócsillag és kihívás a Tanac történetében. Az alábbiakban a műsor anyagi alapját megteremtő pályázat részlete következik.

Bartók nyomában
Műsor a színházban Bartók és a tánc tiszteletére
Szávai József vagyok, a pécsi Tanac Néptáncegyüttes vezetője. Hetente kétszer, este fél hétkor bejönnek a próbára a táncosok, zenészek, úgy negyvenen, akik magyarok, horvátok, bosnyákok, vajdaságiak, szlavóniaiak, mindenféle származású, tiszta tekintetű fiatal, aki táncolni akar, magát megmutatni és a zene, a közös táncolás megtisztító vizében, mint egy új keresztségben megmerítkezni.
Jönnek, a TV-csatornákat, a kereskedelmi rádiókat, a DVD-ket odahagyva, az igénytelen jelenkori városi és falusi mulatságoktól megcsömörlötten.
Ezek a fiatalok nálunk Bartók zenéire táncolnak.
Ezek a mai kamaszok, csitrik és a valamivel idősebbek a kimerítő próba végén csendesen ülnek előttem a színpad padlóján fejüket kissé lehajtva és egész valójukkal próbálják magukat átadni a zenének, ami a CD-ről megszólal.
Bartókot hallgatunk.

Magyarországon egyedül a Tanac Néptáncegyüttes repertoárján vannak nagyobb számban olyan művek, amelyek Bartók által gyűjtött és azokból komponált zenéken alapulnak. 1993 óta tart az együttműködés, együtt-gondolkozás és együtt-alkotás Farkas Zoltánnal, aki sorra valósíthatta meg nálunk opuszait, amelyek egyszerű célja Bartók megismertetése olyanokkal, akik nem is tudják, hogy milyen kincset hagyott rájuk a csillagok muzsikusa. Nem tudják, hogy az övék is ez a zene, talán igazán az övék, akik a mai szirup-valóságban a forrásokhoz kívánkoznak.

Az elgondolás még a Jánosi együttestől ered: megkeresni a Bartók műveiben fellelhető (számos) direkt vagy közvetett népzenei utalás, dallam eredetijét és eljátszani úgy, ahogy Bartók gyűjtőútjain hallhatta azokon a falusi estéken, amikre amerikai száműzetésében olyan szívfájdító szépséggel visszaemlékezett. Később a Muzsikás együttes, amelynek állandó táncos alkotótársa Farkas Zoltán és Tóth Ildikó, fejlesztette és vitte világhírre ezt a gondolatot: egy koncerten egymás után vagy egymás mellett szólalnak meg az eredeti gyűjtések dallamai népzenei zenekar előadásában és az ezekből született Bartók művek klasszikus zenekari játékban. Hogy mennyire aktuális dologról van szó, jelzi, hogy még friss hír a Muzsikás és a Takács vonósnégyes párizsi koncertjének óriási sikere, ahol a közönség felállva tapsolt. A népzenei gyökerek és a magas művészet produktumai kerültek egymás mellé (hogy egymást értelmezzék és kölcsönösen gazdagítsák) már olyan koncerttermekben, mint a Carnegie Music Hall, Royal Festival Hall, Concertgebouw, Zeneakadémia.

A mostani műsor alapgondolata is ez: Bartók fonográf-hengerekre rögzített népdal- és népzene gyűjtéseinek, a belőlük született Bartók-műveknek és az eredeti zenék, táncok rekonstruált változatainak összekapcsolása, új összefüggésekbe helyezése.

A százéves fonográf-henger a rajta lévő hanggal együtt elvisz egy korábbi időbe és egy akkor létező másik térbe. Vonjuk össze a két utóbbit egy világba. Nevezzük pl. az első világot Máramaros1912-nek. Ebbe a világba a hangok mellett mozgások, táncok zsúfolódnak, ma már elképzelhetetlen egységben és gazdaságban. Bartók Béla, fiatal budapesti zongorista és zeneszerző ül a világ végén egy kis román faluban, városi ruhájában, furcsa szerkezetével (hangrögzítő fonográf) a szekéren és ez a sokszínű, rejtélyes, energiákkal, élettel csordultig teli világ átszivárog belé, átitatódik vele egy életre. Nemcsak a hanggal, zenével, hanem a tánccal is, az emberek romlatlan viselkedésével, nyíltságukkal, tömény életükkel.

A másik világ ideje Bartók egész élete. A tér talán az ő belső világa, emlékeivel, ambícióival, törekvéseivel, hogy a benne létező dolgokat új összefüggésekbe, új „médium”-ba helyezze, ez pedig az új zene. Csoda és zsenialitás, ahogy a forrásból merített vízből varázsital lesz, olyan minőség, ami addig még nem létezett: zeneművek születnek, szokatlan, új hangzással, felforgatva a zene világát.

A harmadik világ a mi világunk, ahogy ma és itt, mi reflektálunk erre. Itt vagyunk, hallgatjuk az eredeti zenéket, rekonstruáljuk az eredeti táncokat. Melléje tesszük (mint egy kirakós játék) a megszületett, már „klasszikus”-nak számító Bartók műveket. Figyeljük, hogyan viselkednek egymás környezetében, milyen új színeket, fényeket, árnyékokat, jelentéseket adnak egymásnak. Életet adunk annak, ami élő volt és az életnek készült.

A műsoron többféle eredetiben, feldolgozásban, hangszerelésben, koreográfiában) a következő Bartók művek és/vagy eredeti gyűjtések hangzanak el:

Három Csík megyei népdal BB 45b
Allegro barbaro BB 63, Sz.49
Bota (Román népi táncok) BB 68, Sz.56
Briul (Román népi táncok) BB 68, Sz.56
32.duó Máramarosi tánc (44 hegedűduó) BB 104
Pe loc (Román népi táncok) BB 68, Sz.56

A koreográfiák többsége Farkas Zoltán, kisebb része Szávai József munkája. A táncok megidézik azt az elveszett Édent, amit Bartók még 1918 előtt láthatott gyűjtőútjain, a hétvégi mulatságokban, ahol együtt figyelhette a helyi zenekarokat és a táncba belefeledkező falusiakat. Kifejezőeszközünk minden esetben a dal, a zene és a tánc, szöveg nem hangzik el, elkerülendő a „matiné” jelleget. Bartók a szívekhez csak zenéje által jusson el, amely zene forrása számára természeti jelenség volt. „Mi a természet nyomán alkotunk”-, írta 1928-ban.

Hisszük, hogy a közönség tiszta előadásmódot, hitelességet lát majd, s talán valamiféle katarzist is át fog élni ezen az estén. Egyszeri lesz az élmény.
Egyszeri és megismételhetetlen, mint amilyen ő is volt.