Az 1960-as évek végén, a 70-es elején volt egy Bartók Béla összkiadása a Hungarotonnak, szép arany és fehér lemezborítóval, fekete betűkkel, mindegyik borítón egy Bartók-fényképpel. Igen, abban az időszakban a bakelit hanglemez volt a zene fő közvetítő eszköze (a rádió, a magnó mellett, s persze lehetett koncertekre is járni). A 70-es években, főiskolás korában Szávai gyakran hallgatta ezeket a lemezeket. Nem volt meg a teljes kiadás, sok fontos mű viszont igen: Cantata Profana, Zene húros, ütőhangszerekre és cselesztára, A három Csík megyei népdal, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, több kétzongorás mű, a szóló hegedű szonáta, stb.
Így amikor Farkas Zoltán Batyu 1993 egy szép napján a próbán azzal indított, hogy most Bartók-zenéket fogunk hallgatni, a dolog az együttes vezetőjének rendkívül tetszett, egyben aggódni is kezdett, mi lesz ebből: hogyan fogadják mindezt a tamburához, harmonikához szokott táncosok. Szerencsére jól fogadták, amihez persze kellett egy ilyen formátumú táncos személyiség, mint a Batyu. Szerencse volt az is, hogy a Tanac-ban több, az átlagosnál zeneileg műveltebb ember volt, többen tanultak zenét, kórusban énekeltek.
Akkoriban nem volt könnyű a Bartók-művektől visszajutni az eredeti paraszt-zenéhez. Ez volt az a kor, amikor a Jánosi-, majd később a Muzsikás Együttes tudatosan, kiadott lemezekkel elkezdett dolgozni azon, hogy feltárja és részletesen leírja a kapcsolatokat Bartók egyes művei és a bennük található eredeti népzenei motívumok között.
Az első ilyen koreográfia, amelyet Batyu a Tanac-ban készített (1993), a Briul (Öves tánc) volt. Rendkívül nehéz mozgáselemeket tartalmazó tánc volt (térdelések, lassított mozgások). Zenei anyagában volt makedón (Krivorečko oro), bánáti román dudazene és a végén megszólaltak részletek is Bartók művéből (Román népi táncok, BB 76).
1995-ben jött a következő opusz, ez a 44 hegedűduó 32. darabjára épült (Máramarosi tánc, BB 104). Rendkívül archaikus, szinte már pogány zenei világ az avasi románok világa, ahol egy hegedű és egy speciálisan hangolt gitár (zongura) adja a zenei kíséretet, a táncok pedig sok páros forgást tartalmaznak és virtuóz kopogókkal díszítettek. A tánc- és zenei anyag teljesen új volt Magyarországon. Az együttes táncosainak nagy kihívást, fizikai megpróbáltatást jelentett a koreográfia.
Tíz évet kellett várni arra, hogy a repertoárban ismét Bartók-zenék szólaljanak meg. Ekkor viszont koreográfiák is készültek és 2006-ban volt egy olyan színházi műsor (Üzenet), amelynek első része teljes egészében Bartókot idézte meg (a műsorról részletesen a Függelékben: Bartók nyomában).
Farkas Zoltán Batyu betanította a Bota című fantasztikus botos táncát és Ildikóval maguk is többször közreműködtek az esten. Ezen a néptáncesten az előszínpad bal oldalán Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész fényes fekete zongorája állt és Batyuval közös előadásában (Batyu ütőgardonon játszott) elhangzott Bartók egyik emblematikus műve, az Allegro Barbaro. Ez a műsor összegzése volt mindannak, amit a Tanac Bartókból és Bartóktól megtanult.
Az együttes egyes (általában nagyobb, igényes helyszínen megvalósult) műsorain a következő Bartók-kompozíciókkal találkozhatott a közönség:
Három Csík megyei népdal BB 45b
Allegro barbaro BB 63, Sz.49
Bota (Román népi táncok) BB 68, Sz.56
Briul (Román népi táncok) BB 68, Sz.56
32.duó Máramarosi tánc (44 hegedűduó) BB 104
Pe loc (Román népi táncok) BB 68, Sz.56
Visszatérve 1993-ra, ez nagy szereplésekben különösen gazdag év volt. A Ki-Mit-Tud és a szolnoki fesztivál mellett júniusban, két egymást követő napon rendezett az együttes műsort az Ifjúsági Házban. Az egyik napon az előző év decemberi “A Dráván túl” (Preko Drave) c. műsort ismételték meg, a másikon pedig “Őszidőtől őszideig” (Od jeseni do jeseni) címmel népszokásokkal és új koreográfiákkal jelentkeztek.