A 2013-as évet még egy kitüntető díj zárta: december 8-án Budapesten az együttes megkapta a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat.
2014 első kiemelkedő eseménye a „Lijepom našom” horvát televíziós műsorban való szereplés volt. A felvételt a pécsi Sportcsarnokban rendezték meg, hatalmas közönség előtt és hatalmas sikerrel. A Tanac Dráva menti táncokkal szerepelt. Az esti nyilvános felvétel előtt délután a hangfelvétel készült el. Valaki hírt hozott a stúdióból, hogy a felvételt végzők teljesen el voltak bűvölve a megszólaló énekek és zene kiemelkedő minőségétől…
Az év folyamán elindult a „Régi bál” sorozat. Ebben az egyes falvakban rendeztek olyan bált, amilyenek 80-100 évvel ezelőtt lehettek. Csak nagyon régi, helyi táncok és énekek szerepelhettek. Az első alkalom Pogányban volt. Később a Hrvatska Kronika hazai televíziós műsor külön félórás műsort rögzített a bál alapján, amit Pogányban és Pécsudvardon forgattak (a forgatás kétnapos volt). A sorozathoz sikerült pályázati támogatást szerezni (KIH PRO-RENO), így a következő évvel együtt összesen 5 alkalommal volt régi bál a következő településeken: a már említett Pogány, Felsőszentmárton, Szalánta, Mohács és Kásád.
Az év folyamán kétszer utazott az együttes Horvátországba. Szerepeltek a Draž-i Baranjski bećarac fesztiválon, majd egy úton viszonozták az isztriai Pazin együttesének valamikori pécsi fellépését és ott voltak a nagy Slavonski Brod-i fesztivál, a Brodsko kolo gálaműsorában. Nem maradtak el a fellépések a kisebb településeken, falvakban sem, sőt új elemként megjelentek azok a műsorok is, amelyeket a pécsi Csorba Győző könyvtár pályázati forrásból támogatott anyagilag. Ezek a fellépések igazán apró baranyai falvakban voltak (akár a százat sem érte el a falu lakóinak száma). Volt bizony, hogy az öltözőbe már nem jutott kályha, volt, hogy nagy porban vagy sárban lehetett csak a színpadhoz érni és volt olyan is, hogy az együttes vezetője otthon felejtette a fellépés CD-jét (40 km-re Pécstől)… Szerencsére visszaért az utolsó pillanatban…
Az év nem múlhatott el a Nemzetközi Horvát Fesztivál nélkül (Isten hozott, kedves vendég!), ez a 18. alkalom volt, és a Zsolnay Kulturális Negyedből a fesztivál visszatért régi helyére, a Belvárosba. Újra volt felvonulás (Kossuth tér-Széchenyi tér-Dóm tér) és voltak délutáni, rövid, kedvcsináló programok. A székesegyházban horvát nyelvű misét celebrált Đuro Hranić, đakovo-eszéki érsek, és az August Šenoa Horvát Klubban kiállítás nyílt Ivan Ivković Ivandekić bunyevác fotográfus Tavankut-i fotóiból. Este a gálaműsor a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában, a Széchenyi téren. Ez mind, a vendéglátást (étkezések, szállás) is beleértve az Egyesület szervezésében és tagjainak áldozatos munkájával.
2015-ben a fellépések száma 31 volt, ami a régi szép időket idézte. A szokásos alkalmakon túl (nagykozári farsang, felsőszentiváni prelo, szalántai, kásádi, mohácsi, lothárdi, szemelyi, drávakeresztúri és kátolyi horvát programok) két fellépéssel és egy könyvvel tisztelgett az együttes egykori tanítója, Matusek László születésének 100. évfordulóján. Az átai fellépésen ott ült a közönség soraiban az egykori híres átai trió három tagja és ketten a műsor után egy kicsit énekeltek is… A könyvben a tanító úr önéletrajzán és néprajzi tárgyú írásain kívül szerepeltek interjúk (ezt Szávai jegyezte le a régi kazettákról, amik a gyakori Alajos utcai látogatások alkalmával készültek és Bosnyák Mirjana horvát nyelvű írása: Naš učitelj (A mi tanítónk)…
Az évben háromszor sikerült Horvátországba eljutni (Sopje, Velimirovac, Donji Andrijevci) és végre volt egy hosszabb, belgiumi turné is (Namur). Az utazások sosem a meghívások függvényei (azokból van elég), hanem egyszerűen az anyagi helyzeté; ritkán van ilyenekre pályázati támogatás, ugyancsak ritka az önzetlen támogató és ha a táncosnak a saját zsebébe kell nyúlni az útiköltséget előteremtendő, az bizony csak egy határig lehetséges. A Namur azért szép emlékeket jelent, a világfesztiválon olyan csoportokkal találkozhattak, akikkel nem mindennap (Mexikó, India). Mivel Belgiumban Horvátországot is képviselték, az év folyamán egy gyönyörű tánc került az együttes repertoárjába: a Split-i táncok.
Az év kiemelkedő pécsi kulturális eseménye volt az Europa Cantat. A Tanac itt is fellépett, ugyanígy a Déli Kapu Folklórfesztiválon és megrendezte saját, 19. fesztiválját is. A siker ezúttal sem maradt el, de a fesztivált beárnyékolta a déli határokon a menekültekkel kapcsolatban kialakult súlyos helyzet, aminek következtében a vajdasági horvát csoportok az utazás napján kényszerültek lemondani a szereplést.