2017 nyarára az együttes olyan válságba került, ami már a próbák megtartását is veszélyeztette. Kiderült, hogy annál, amit mélypontnak hittünk 2016-ban, bőven van még lejjebb.
A létszám tovább csökkent. A lányokból még csak-csak ki lehetett állítani egy csapatot (10-12 fő), de a fiúk először 3-4 fővel jártak próbára, majd a vizsgaidőszak beköszöntével lett 2-3 fiú, végül, mikor már csak 1-2 fiú jelezte a részvételét, június elején a Szávai leállította a rendszeres próbákat. Erre 29 éve nem volt példa, ezután csak a megszűnés jön.
Van olyan, hogy bizonyos okokból egy közösség megfogyatkozik. Szerencsés esetben a megmaradók összeszorítják fogaikat és felnőve a feladathoz a felszínen tartják a csapatot. Ennél a fogyatkozó kis közösségnél, amely eddig a magyarországi horvátok élcsapata volt, nem ez történt. Kivételek persze akadnak, de a többség úgy tett, mintha még mindig 40 főből állna az együttes: a legkülönbözőbb indokokkal hiányzott a próbákról.
A hiányzások indokainál mindig vannak olyanok, amiket el kell fogadni. Betegség, haláleset a családban, halaszthatatlan iskolai ill. munkahelyi feladatok. Egy néptáncegyüttes a bizalomra épül, szóba sem jön az indokok, tagok ellenőrzése, erre eszközök sincsenek. Viszont a halaszthatatlan feladat mindenkinek mást jelent. Míg régen az államvizsga előtti napon is jöttek próbára a táncosok (amikor nem szerepeltek, gyorsan belenéztek a jegyzeteikbe), addig ma már egy középiskolás is nyugodtan távol marad, mert másnapra tanulni kell. A fontossági sorrendben a Tanac a sor végére került. Nem utolsónak, mert van még talán egy-két dolog, ami utána jön, de annyira azért hátul van, hogy az egyéni áldozatvállaláson alapuló csapatmunkát szétzilálja és majdnem lehetetlenné tegye.
Ha nincs ember, nem lehet elvállalni a fellépéseket. 2017 első félévében nyolc meghívást nem tudtunk elfogadni, jó fellépésekre, utazásokra, fesztiválokra. Nem sikerült a csapatot (építő jelleggel) valamilyen nyári programra összehozni. A veteránok megsértődtek a Szávai bizonyos odaszólásain egy közös próbán és rájuk sem önálló csoportként, sem másképp számítani már nem lehet. Ezzel elveszett az a lehetőség, hogy fellépéseket közös erővel megcsináljanak. Maradtak még a gyerekek, de ők még gyerekek; éppen elég kihívás őket egyben tartani és alkalmanként egy-egy fellépésre felkészíteni.
Itt tartunk tehát 2017 júniusában.
A válságban is tovább gördül az együttes és az egyesület kereke, talán még a tehetetlenség viszi. Megjelenik a második könyv a baranyai horvát népviseletekről. Sikerült pályázati támogatást szerezni egy gyerek tánctáborra Orfűn. Átköltöztünk egy új ruhatárba/irodába a Zsolnay Negyeden belül (a költözésnél 2(!) tag segített), ez a helyiség a táncterem és az öltözők közelében van, ez jó. Szeptemberben lesz újra Horvát Fesztivál (Dobro došli), ezúttal a huszadik.
Míg a múltban az együttest néhány kiemelkedő, áldozatkész és tehetséges ember (táncos, zenész) vitte a vállán, most is akad néhány ember, akire mindig számítani lehet. Akkoriban a Tanac hajója szállt a vízen, s ők elsők voltak a munkában, jóban-rosszban. Most az elsüllyedés ellen küzdünk.