TANAC
A legjobban kedvelt páros táncot ritkábban Po dvoje[1] néven is ismerik. Általában férfi-nő párok, férfihiányban nők egymással is táncolják. A nő a férfi vállára teszi a kezét (csárdás fogás), a férfi a nő derekát fogja. Nincs kötött térformája, bár egy adat szerint a 40-es években a férfiak és a nők egymással szemben felálló két sorban kezdték el. A múlt század végén még csak mint körtáncot ismerték.
Egyetlen alapmotívuma két részből áll: az első helyben járt rugózó-rezgő (3.1), a második jobbra forgás rezgő lépésekkel (3.2). Az első rész egymással szemben van, a másodikban kisebb eltolódás lehet az egymás mellé kerülés irányába. Az első részben egy változatnál lehet a nőt derekánál fogva kicsit ide-oda fordítani. A második, forgó rész teljes dallamára lehet kb. egy teljes kört megtenni; ennek megfelezésére is van példa (ilyenkor a forgás külön váltólépés nélkül irányt vált). Megengedett a párok kismértékű térbeli mozgása is. Kopogásokkal, láb-lendítésekkel lehet díszíteni.
A dallamról szólva nem lehet eldönteni, hogy egy Kolo dallam önállósult-e vagy korábban létező Tanac dallam épült be a Kolo zenék közé. Tény, hogy a Tanac fő dallama (Išla snaša...[2]) és a Kolo egyik dallamrésze közel azonos. A kedveltséget jelzi viszont, hogy Tanac néven további dallamok ismertek (Da sam ptica...[3], Dođi diko i nemoj...[4], Da mi nije ljubavi...[5]); utóbbi hasonlósága a Dunje ranke dallamával feltűnő). A szemelyi Bosnyák Mihályné (Pupina) egykor valamennyit tudta a szájharmonikán, amivel lánykorában sokat muzsikált a pogányi vasárnapi táncokon.
Közel állhat az igazsághoz az, hogy a Tanac, mint párostánc a Kolo-ból alakult ki az 1800-as évek közepének gyorsan terjedő csárdás- és páros tánc divatjának hatására. A környező népcsoportoknál mindenhol megtalálhatjuk párhuzamait (sokacok: Snašo, U tanac; baranyai, tolnai szerbek: Mađarac, Sečujac; bácskai szerbek: Cigančica, Po dvoje; Horvátország északi területei: Čardas, Drmeš; deszki szerbek: Po dvoje; a Pest környéki szerbek Lepa Nera-dallama). Azonos nevű, de más jellegű páros ill. körtáncok léteznek az Adriai-tenger mellékén (Krčki tanac, Paški tanac), a dinári zónában (Lički tanac), de Crna Gora-i eredettel Szerbiában is (Sitan tanac, Pleti tanac); ez a Tanac elnevezés ősi és páros táncot jelölő voltára utal.
A tánc mágikus kapcsolataira utal, hogy helyenként a Za kudilju![6] bekiabálással kezdték, a magyarázat szerint azért, hogy a kender magasabbra nőjön. A Tanac tehát besorolható a jobb termésért járt táncok nagy családjába (ilyen pl. a posavinai Dučec, a szlavóniai Nebesko), amely táncok viszont a középkori „branle” hagyományban is megtalálhatók (lásd a francia „Hault Barrois” branle[7]-t ).
A Tanac felfokozott tempójú zenéje és lépései, a párban táncolás mindig fellendíti a táncmulatságot; az 50-es években a szemelyi kocsmában egy legény fogadásból székre állva táncolta el egyedül. A bosnyák lakodalmakban az ajándékozáskor (menyasszonytánc) kizárólag a Tanac-ot táncolták.
[1] Kettős, páros tánc
[2] Megjött a menyecske
[3] Ha madár lennék...
[4] Gyere, kedvesem
[5] Ha nem lenne szerelem...
[6] A kenderért!
[7] Arbeau, Thoinot: Orchesography. 1588.
ZENE
VIDEO
