RANČE
A Ranče szintén közkedvelt párostánc, általában a Tanac után játssza a zenekar; újabban a két tánc között már szünetet sem tartanak. A Ranče végeztével vissza lehet váltani a Tanac-ra, majd következhet a Pačići (utóbbi a 30-as évektől kezdve jött divatba). Ez a három párostánc megegyezik fogásmódjában és a tánc kétrészes felépítésében. A Ranče-nél viszont a két rész hosszúságban eltérhet; a zenekarok többször éltek is ezzel a lehetőséggel, hogy változatosabbá tegyék a táncot. A táncosok ügyességén múlott, hogy a zenészek váltásaihoz mennyire tudtak alkalmazkodni; ez könnyed, vidám jelleget ad a táncnak.
A Ranče első és harmadik része egy térdhajlítással ér véget (4.1, 4.3) a második rész kötetlenebb, lépésekben és a térben való mozgásban egyaránt (4.2). Az első rész végén a mély térdhajlítást a zenétől függően lehet duplázni; viszont szabály, hogy mind a két láb a földön marad (eltérően az utóbbi 20 évben táncegyüttesek által terjesztett divattól, ahol az egyik lábra ugrással egyidőben a másik sarkat magasra felkapják). A Ranče a baranyai sokacoknak is kedvelt tánca; énekszövegekkel együtt is ismert, akárcsak a bosnyákoknál. Dallama a Kolo dallamaira hasonlít. A dallam és a tánc „megállítása” (kivárás zenében és táncban az első rész végén) szempontjából párhuzamait megtaláljuk Szlavóniában (Nebesko), Bácskában (Ćućkavo kolo, Ja sam Jovicu), a Szerémségben (Zurka) és Délnyugat-Szerbiában (Starinski zaplet).
A férfi táncosok tréfája volt párjukkal szemben, hogy mikor mindketten a lefelé induló térdhajlítást kellett volna, hogy csinálják, ők éppen ellenkezőleg, lábujjhegyre álltak és kihúzták magukat.
ZENE
VIDEO
