KOLO

Más nevei: Veliko kolo[1], Kolo na jednu stranu[2], a sokacok által említve pedig Kupusarsko kolo[3]. Minden táncalkalom első és a mulatságot záró tánca. A táncba hívás: Ajd’ zaigrajmo![4], a Kolo-ra vonatkozik. Férfiak és nők vegyesen, zárt körben táncolják. Régebben szigorúan egy férfi - egy nő felállási sorrendben, a nők a férfiak vállára teszik kezüket (jobb kezükben szőttes zsebkendőt, maramica-t tarthatnak, amit a tánc során, ujjogtatás közben néha meglobogtatnak), a férfiak a nők előtt vagy mögött egymás kezét fogják meg, vagy a nők derekára kötött, övszerűen összecsavart szövetdarabba kapaszkodnak. Újabban férfiak is (vállfogás), nők is (kézfogás vagy hátulkereszt kézfogás) lehetnek egymás mellett, vagy mindenki kissé felemelt kézzel, esetleg egymásba karolva fogódzkodik össze.

A Kolo mindig balra indul és lassan balra halad. Régen, dudazenére előfordult egy rövid, improvizatív rész (apró rugózások, amíg a dudás felfújta, bejátszotta dudáját). A tamburazenekar határozott nyolc leütéssel kezd (ez megadja a tánc tempóját), és egy lépő motívummal (1.1) indult a tánc. A nők egy egész Baranyában, sőt a Bácskában is ismert motívummal díszíthetik táncukat (1.2). A férfiak e motívum nehezebb változatát táncolják (1.3), de emellett kopogó, bokázó, keresztező lépések egész sora alkotja a Kolo kötetlen, cifrázó részét, ami általában a tánc későbbi szakaszában, zenei váltások után (új hangnem) kezdődött. Ezután visszatérhet pihenésképpen a lépő motívum, majd ismét az improvizatív következik, mindez egyre gyorsabb tempóban. Ezt idézi egy, a dudásnak szóló bekiabálás Kökényből:

Oj gajdašu, živina ti prste, 
Zar ne vidiš, kako noge krste! 

Hé, te dudás, fene az ujjaidat,
Hát nem látod, a lábaink már összeakadnak!

Marcika, Kloćo, Pöttyös voltak egykor Kökényben dudások.

A Kolo cifrázására, de valamennyi bosnyák táncra érvényes az a szabály, hogy a két láb egyszerre sohasem lehet a levegőben. Aprón kell táncolni, teli talpon, erőteljes, de nem ugráló rezgésekkel. A legények kalapjukra színes gyöngyöket tűztek (dronke), a lányok nyakláncként ezüstpénzekből álló sort viseltek (cvancike, križaki), ezek a tánc ütemére csörgő hangot adtak. A bosnyák tánc lényege a szép testtartással kitáncolt rezgő (drma).

Valószínűleg az egymással feleselő, bárhol elkezdhető csujjogatások meghatározott dallamrészre kerülésével alakultak ki a Kolo-ban énekelt dalok (pl. Alaj volim u kolu igrati[5]). A Kolo-beli improvizatív énekek és csujjogatások (poskočice) szerepe jelentős volt a faluközösség életében. Falubeli eseményeket, híreket, pletykákat lehetett itt megtudni, ezért a Kolo körül mindig sok nézelődő akadt, akik nem is csak a látványra, mint inkább a hallott információkra voltak kíváncsiak. A szövegek a házaséletről, szerelemről, szeretőkről, a helyi papról, tisztségviselő emberekről, zenészekről és táncosokról szóltak, sokszor tréfás vagy kritikus hangon.

Minden zenekarnak megvan a saját Kolo zenéje, ami az egész Délvidéken (a Vujicsics Tihamér által D zenei dialektusnak nevezett területen) hasonló vagy azonos dallamok változatos egymás után fűzését jelenti. Mivel a duda és a tamburazenekar alaphangja az E és az A, a leg­gyakrabban használt hangnemek ezek.

[1] Nagy kóló
[2] Kóló egy oldalra
[3] Káposztások kólója
[4] Gyerünk a táncba!
[5] De szeretek a kólóban táncolni

ZENE

VIDEO
    
thumb 01 Kolo.png   thumb Kolo 1 2.jpg

DUNJE RANKE

Általában az idősebbek kedvelt tánca. Férfiak, nők vegyes kólójából (első rész) és férfi-nő párok páros táncából áll (második rész). Az első részben a Kolo fogásával összekapaszkodott táncosok zárt körben balra-jobbra lépnek (2.1). A dallam másik felére a férfiak a jobb oldalukon álló nővel jobbra, majd balra egy fél fordulatot tesznek (2.2), így visszaérkeznek a kiinduló helyzetbe, a zárt körformába. A forgáskor a Tanac fogásmódja használatos (a nő kezei a férfi vállán, a férfié a nő derekán).

Azonos néven, hasonló dallammal ma is létezik egy körtánc, amit egész Szerbiában és Horvátország északi részein táncolnak (Dunje ranke, Duneranka). A magyarországi szerbek ugyancsak körtáncként ismerik. A bosnyák Dunje ranke azonban lassabb, néha többszólamú énekkel kísért, dudás által játszott dallamra járt átmeneti táncforma a Kolo és a Tanac között. Az adatközlők mindegyike (Áta, Pogány, Szalánta) mint nagyon régi táncot, nagyszülei fiatalságának táncát emlegeti (ez az 1880-as éveket jelenti). Nem lehet tehát újabb keletű átvételként értelmezni (eltérően a többi, szerb eredetű tánctól, amelyek a 20-as évek elejétől, a Délvidék szerb megszállását követően terjedtek el a hazai horvátok és szerbek körében). A tánc szerkezetét tekintve (első rész: zárt kör, második rész: páros tánc) is eléggé ritka jelenség; hasonló szerkezete van ugyan a Srpkinja nevű közismert szerb táncnak, csakhogy az ismert szerzők   (I. Bajić és N. Vulko Varadanin) zenéje és koreográfiája, 1902-ből (a gyűjtő nem lehet eléggé óvatos: Bartók Béla 1902-ben, Temesmonostoron, mint néptáncdallamot veszi fonográfra a Srpkinja zenéjét, pedig annak zeneszerzője a pesti Zeneakadémián évfolyamtársa volt...).

Párhuzamok után kutatva a Dráva menti horvátok lakodalmi táncait lehet említeni. Náluk a kötött kólóformát a két kólóvezető meg megbontja azzal, hogy a menyasszonyt (vagy egy másik nőt) a sorból kiszakítva a körbe viszi és ott páros táncot jár vele. A Dunje ranke bosnyákok által táncolt formája a Kolo-ból éppen megszülető párostánc átmeneti állapotát tükrözi; hasonló folyamatra következtethetünk a Tanac esetében is.

ZENE

VIDEO

thumb 01 Kolo.png   thumb Kolo 1 2.jpg

TANAC

A legjobban kedvelt páros táncot ritkábban Po dvoje[1] néven is ismerik. Általában férfi-nő párok, férfihiányban nők egymással is táncolják. A nő a férfi vállára teszi a kezét (csárdás fogás), a férfi a nő derekát fogja. Nincs kötött térformája, bár egy adat szerint a 40-es években a férfiak és a nők egymással szemben felálló két sorban kezdték el. A múlt század végén még csak mint körtáncot ismerték.

Egyetlen alapmotívuma két részből áll: az első helyben járt rugózó-rezgő (3.1), a második jobbra forgás rezgő lépésekkel (3.2). Az első rész egymással szemben van, a másodikban kisebb eltolódás lehet az egymás mellé kerülés irányába. Az első részben egy változat­nál lehet a nőt derekánál fogva kicsit ide-oda fordítani. A második, forgó rész teljes dallamára lehet kb. egy teljes kört megtenni; ennek megfelezésére is van példa (ilyenkor a forgás külön váltólépés nélkül irányt vált). Megengedett a párok kismértékű térbeli mozgása is. Kopogásokkal, láb-lendítésekkel lehet díszíteni.

A dallamról szólva nem lehet eldönteni, hogy egy Kolo dallam önállósult-e vagy korábban létező Tanac dallam épült be a Kolo zenék közé. Tény, hogy a Tanac fő dallama (Išla snaša...[2]) és a Kolo egyik dallamrésze közel azonos. A kedveltséget jelzi viszont, hogy Tanac néven további dallamok ismertek (Da sam ptica...[3], Dođi diko i nemoj...[4], Da mi nije ljubavi...[5]); utóbbi hasonlósága a Dunje ranke dallamával feltűnő). A szemelyi Bosnyák Mihályné (Pupina) egykor valamennyit tudta a száj­harmonikán, amivel lánykorában sokat muzsikált a pogányi vasárnapi táncokon.

Közel állhat az igazsághoz az, hogy a Tanac, mint párostánc a Kolo-ból alakult ki az 1800-as évek közepének gyorsan terjedő csárdás- és páros tánc divatjának hatására. A környező nép­csoportoknál mindenhol megtalálhatjuk párhuzamait (sokacok: Snašo, U tanac; baranyai, tolnai szerbek: Mađarac, Sečujac; bácskai szerbek: Cigančica, Po dvoje; Horvátország északi területei: Čardas, Drmeš; deszki szerbek: Po dvoje; a Pest környéki szerbek Lepa Nera-dallama). Azonos nevű, de más jellegű páros ill. körtáncok léteznek az Adriai-tenger mellékén (Krčki tanac, Paški tanac), a dinári zónában (Lički tanac), de Crna Gora-i eredettel Szerbiában is (Sitan tanac, Pleti tanac); ez a Tanac elnevezés ősi és páros táncot jelölő voltára utal.

A tánc mágikus kapcsolataira utal, hogy helyenként a Za kudilju![6] bekiabálással kezdték, a magyarázat szerint azért, hogy a kender magasabbra nőjön. A Tanac tehát besorolható a jobb termésért járt táncok nagy családjába (ilyen pl. a posavinai Dučec, a szlavóniai Nebesko), amely táncok viszont a középkori „branle” hagyományban is megtalálhatók (lásd a francia „Hault Barrois” branle[7]-t ).

A Tanac felfokozott tempójú zenéje és lépései, a párban táncolás mindig fellendíti a táncmulatságot; az 50-es években a szemelyi kocsmában egy legény fogadásból székre állva táncolta el egyedül. A bosnyák lakodalmakban az ajándékozáskor (menyasszonytánc) kizárólag a Tanac-ot táncolták.

[1] Kettős, páros tánc
[2] Megjött a menyecske
[3] Ha madár lennék...
[4] Gyere, kedvesem
[5] Ha nem lenne szerelem...
[6] A kenderért!
[7] Arbeau, Thoinot: Orchesography. 1588.

ZENE

VIDEO
     

thumb 01 Kolo.png   thumb Kolo 1 2.jpg

RANČE

A Ranče szintén közkedvelt párostánc, általában a Tanac után játssza a zenekar; újabban a két tánc között már szünetet sem tartanak. A Ranče végeztével vissza lehet váltani a Tanac-ra, majd következhet a Pačići (utóbbi a 30-as évektől kezdve jött divatba). Ez a három párostánc megegyezik fogásmódjában és a tánc kétrészes felépítésében. A Ranče-nél viszont a két rész hosszúságban eltérhet; a zenekarok többször éltek is ezzel a lehetőséggel, hogy változatosabbá tegyék a táncot. A táncosok ügyességén múlott, hogy a zenészek váltásaihoz mennyire tudtak alkalmazkodni; ez könnyed, vidám jelleget ad a táncnak.

A Ranče első és harmadik része egy térdhajlítással ér véget (4.1, 4.3) a második rész kötet­lenebb, lépésekben és a térben való mozgásban egyaránt (4.2). Az első rész végén a mély térdhajlítást a zenétől függően lehet duplázni; viszont szabály, hogy mind a két láb a földön marad (eltérően az utóbbi 20 évben táncegyüttesek által terjesztett divattól, ahol az egyik lábra ugrással egyidőben a másik sarkat magasra felkapják). A Ranče a baranyai sokacoknak is kedvelt tánca; énekszövegekkel együtt is ismert, akárcsak a bosnyákoknál. Dallama a Kolo dallamaira hasonlít. A dallam és a tánc „megállítása” (kivárás zenében és táncban az első rész végén) szem­pontjából párhuzamait megtaláljuk Szlavóniában (Nebesko), Bácskában (Ćućkavo kolo, Ja sam Jovicu), a Szerémségben (Zurka) és Délnyugat-Szerbiában (Starinski zaplet).

A férfi táncosok tréfája volt párjukkal szemben, hogy mikor mindketten a lefelé induló térdhajlítást kellett volna, hogy csinálják, ők éppen ellenkezőleg, lábujjhegyre álltak és kihúzták magukat.

ZENE

VIDEO
    

thumb 01 Kolo.png   thumb Kolo 1 2.jpg

TODORE

Más elnevezésekkel: Po jedan put drmavica[1] vagy az egyik énekelt versszak kezdősora után: Tedu, tededu. A Todore a farsangi időszak kedvelt tánca, de lakodalomban és disznóöléskor is gyakran táncolták. Egy férfi járta, felváltva két nővel az oldalán. Idősebb, jó férfitáncosok gyakran választottak maguknak ügyes, fiatal lányokat partnerül. Az összefogás módja ugyanaz, mint a Tanac esetében és a tánclépések is megegyeznek a Tanac második részének lépéseivel. Általában a dallamhoz igazodva, a férfi először az egyik nővel forog (negyed dallam hosszúságú ideig), majd a másik nővel ugyanannyi ideig, de ellentétes forgásirányban. Az éppen várakozó nő helyben táncolja az alaplépést, de eközben helyben meg is fordulhat. Ez az alapszerkezet persze gyakran megváltozik (az egyik nővel többet fordul a férfi) és sok tréfára, csalogató játékra ad lehetőséget. Az ügyesebb legények a másik hármas „várakozó” lányát „ellopták”, akár több esetben is; így előfordult, hogy egy férfi már 5-6 nővel táncolta egyszerre a Todore-t.

A tánc dallama régi duda dallam, gyakran változó hosszúságú sorokkal. Az énekek szövege tréfás, élcelődő, sokszor elég vaskos.

A Todore a baranyai sokacoknak is kedvelt tánca. Párhuzamai ill. rokonai megtalálhatók a bácskai sokacoknál, szerbeknél, bunyevácoknál (Keleruj); Szlavóniában (Todore, Mista) és a Szerémségben (szintén Todore néven).

A hármasban járt táncok különlegességnek számítanak a magyarországi horvátok, szerbek és déli szomszédaink tánckultúrájában; a pannon zónának nevezett területen kívül nem ismeretesek. Eredetük a kései középkor tánchagyományában (amit más hatásokkal együtt a Monarchia is közvetíthetett a birodalom népeihez), esetleg a szintén ezen a területen élő németség táncanyagában kereshető.

[1] Egyes rezgő

ZENE

VIDEO
   

thumb 01 Kolo.png   thumb Kolo 1 2.jpg

DRMAVICA

Drmavica[1] néven több, néha hasonló táncot fog össze a népi emlékezet. Az elnevezés a bosnyák táncok egyik lényeges elemére, a rezgőre (drma) utal.

Po jedan put drmavica[2] néven a Todore-t említik, mivel a táncban egy, ismétlődő rezgés van. Po dva put drmavica[3]-ként szerepel a Na dvi strane kolo, de a Kabanica is (előbbinél a kettes szám a balra indított rezgő lépések számát, utóbbinál a lépésegység végén lévő két „zökkenőt”, térdhajlítást jelenti). Po tri put drmavica[4] a másik neve a Marice kolo-nak, Po pet put drmavica[5] pedig a Kabanica-nak (a hármas és ötös szám a tánclépések számával áll egyenes arányban). Kratka drmavica[6] ill. Dugačka drmavica[7] néven egyaránt említik a Marice-t, a Kabanica-t és a Trojanac-ot is. A népi számolásmód néha egész különlegeset is produkál; a Kabanica-t Po sedamput drma­­­­vicá[8]-nak is nevezi, mert bár 12 taktusból áll, ezt a 12-t úgy számolják ki, hogy a számnevekben a 7-ig jutnak el: je-dan-dva-tri-čet-ri-pet-šest (nyolcad értékek)-se-dam (negyed értékek).

Táncszerkezet, lépések és a kapcsolódó dallamok szempontjából két Drmavica típust látunk fontosnak elkülöníteni: a Marice kolo-t és a Kabanica-t. Mindkettő zárt körben, vegye­sen férfiak és nők által, Kolo összefogással, csak balra vagy szimmetrikusan balra-jobbra járt tánc. Mindkettőhöz sok versszaknyi ének kapcsolódik; a Marice és Kabanica elnevezés is a szövegre utal (Oj, curice, Marice...[9]; ill. Kabanica od seksera haj, haj...[10]).

A Marice kolo (Po tri put drmavica) motívumait (6.1, 6.2) a telitalpon járt, aprózó, haladó lépések és az intenzív, de mégis apró, kemény rezgések, talajra érkezések jellemzik. Ugyanezek a stílusjegyek elmondhatók a hosszabb motívumokat (6.3, 6.4) tartalmazó Kabanica-ról (Dugačka drmavica). A bosnyákokhoz legközelebb álló (lakóhely, népviselet, táncok, énekek, szokások szerint) falusi sokacok a Marice kolo-t bosnyák táncnak tartják (kupusarsko), míg a Kabanica-t sajátjukként ismerik. Más faluban élő bosnyákok pécsudvardi táncként emlegetik (udvarski ples), a Na dvi strane kolo-val együtt.

Pécsudvard megérdemel egy kis kitérőt. Az 50-es években és a 60-as évek első felében itt lakott Stipan Pavković Patak, a bosnyákok kiemelkedő zenésze, a virtuóz hegedűs. Zenekarával ismert volt egész Baranyában, de leginkább a bosnyák falvak tartották magukénak rendkívül egyéni zenéjét. Működésének ideje alatt Pécsudvard (Udvar) a környező bosnyák falvak zenei és táncízlését irányító, divatot teremtő központ lett. Patak jó táncos is volt és mivel zenekarával sok helyen megfordult (pl. a Bácskában) több táncot általa ismertek meg a bosnyákok.

A Marice kolo zenei párhuzamait könnyű felfedezni a Dráva mentén és Szlavóniában (Dorata). Hasonló dallama van Közép-Boszniában az Ime moje nevű táncnak, ami azért érdekes, mert lehet, hogy már az őshazában is ismert dallamról van szó.

Kabanica típusú tánc a Dráva menti sokacoknál a Sitne bole. Ennek dallama része Patak Drmavica dallamának. Pogányban pedig így énekeltek a lányok: Mužikaj nam sitne bole racke, da igraju curice poganske! [11]A két tánc (Sitne bole, Kabanica) rokonsága nyilvánvaló (közös eredet vagy egyikből a másik kialakulása, esetleg visszahatás).

[1] Rezgős
[2] Egyes rezgős
[3] Kettes rezgős
[4] Hármas rezgős
[5] Ötös rezgős
[6] Rövid rezgős
[7] Hosszú rezgős
[8] Hetes rezgős
[9] Hej, te kislány, Marica...
[10] A cifraszűr, hej, hej...
[11] Muzsikáld nekünk a Sitne bole-t, hadd táncoljanak a pogányi lányok!

ZENE

VIDEO

 thumb 06 Drmavica3.png   thumb 06a Marice.png   thumb 06b Kabanica 2.png

 thumb Marice.jpg   thumb Kabanica.jpg

OKRETANJE

A táncmulatság kezdete előtt vagy a szünetben összegyűlt lányok tánca, amely a magyar karikázóra emlékeztet. Az összefogás módja egyszerű kézfogás vagy elölkereszt kézfogás. Zárt körben, lassabb ütemű énekre, lépegetéssel indul (7.1), majd gyorsabb ütemű közös forgás következik (7.2), ugyancsak felgyorsult énekléssel. Ez a két rész váltakozva ismétlődhet. A több­nyire azonos kezdő sorok után (Hajdemo se u škovrt okretat; Hajd’te druge da se okrećemo) számos versszak jön; ezek a szövegek megegyezhetnek a Marice kolo, a Na dvi strane vagy a Bećarac szövegeivel: általában tréfás, csúfolódó vagy szerelmi témájúak. A bosnyák táncok közül ez az egyedüli, amelyet csak lányok és csak énekszóra jártak.Többféle dallama ismert; ezek közül néhány új stílusú magyar népdal, horvát szöveggel. Leggyakoribb formája viszont zeneileg és szövegét tekintve is a legrégebbiek közül való.

ZENE

VIDEO

 thumb 07 Okretanje 1 2.png   thumb Okretanje.jpg

NA DVI STRANE KOLO

Más néven: Po dva put drmavica. A Na dvi strane kolo néven a bosnyákoknál ismert tánc­hoz egy meghatározott (valószínűleg Pécsudvardról származó) dallam tartozik. Már a régebbi időkben is előfordult, hogy a kólóvezető szavára (Na dvi strane idemo![1]) a balra haladó Kolo szimmetrikusan két irányban mozgóvá vált. Ismét a rokonság tényét lehet rögzíteni, ha más népcsoportok szimmetrikus kólóját tekintjük.

A férfiak és nők által vegyesen, Kolo fogásban, zárt körben táncolt táncot két felfogásban ismerjük. Az egyik szerint a motívumok szimmetrikusak a jobb-bal irányt tekintve (8.1). A másik táncolásmódban a lépésekkel többet haladunk balra, mint jobbra és a lépések nem irány-szimmetrikusak (8.2. 8.3).

A Na dvi strane kolo-hoz számos énekszöveg ismert; ezek a Marice kolo, az Okretanje és a Bećarac szövegeivel kölcsönösen felcserélhetők. Ahogy a Marice kolo-nál a 10-es szótagszámú sorok a Marice szó beékelésével 13-asokká, úgy a Na dvi strane kolo-nál az „Ej” sorkezdő szócskával 11-esekké válnak (a 10-es szótagszámú sor, a deseterac tagolása itt: 4/6). Ez utóbbiak alapján sem a Marice, sem a Na dvi strane nem tartozik a legrégebbi táncok közé.

Az olaszi sokacok a Na dvi strane kolo-t Šklecalica-nak, a mohácsiak Trusa-nak is hívják, régi táncnak tartják és több tekintetben hasonlóan táncolják.

A „kettő jobbra - kettő balra” (vagy „kettő balra - kettő jobbra”) alapszerkezetű kólók más horvát és szerb népcsoportoknál is általánosan elterjedtek.

[1] Mindkét oldalra megyünk (táncolunk)!

ZENE

VIDEO

thumb 08 Nadvistrane.png   thumb NaDviStrane.jpg

TANDRČAK

A Tandrčak megítélése falvanként más és más. Van, ahol régi táncnak és van, ahol újabb keletűnek (1930-as évek) tartják. Az összefogás módja, a térforma és a lépések inkább az utóbbit valószínűsítik. 

Vegyesen férfiak és nők táncolják, általában leeresztett kézzel egymás kezét megfogva, zárt vagy nyitott körformában. A motívumokat balra kezdik (ez a bosnyák táncok egyik fő jellemzője) és szimmetrikusan balra-jobbra táncolják (9.1). Lényegük a gyors, aprózó, haladó lépések és a lefelé indított, térdhajlításokra épülő rezgők néha virtuóz sorozata; előfordul, hogy a mutatósabb tánc érdekében több lépést sűrítenek bele egy zenei részbe, mintsem annak hossza azt megengedné.

A tánc közben rövidebb (kétsoros), csujjogatásra emlékeztető énekek vannak, a Szlavóniában ismert hasonló dallamnak és néha a szövegnek megfelelően.


Pécsudvardról ismert a helybeli hegedűs (Patak vagy Stipa) virtuóz Tandrčak dallama és a táncot is itt kedvelték a legjobban. Zenei párhuzamait azonos néven megtaláljuk
Szlavóniában és a bácskai bunyevácok között; utóbbiaknál azonban már páros tánccá alakult.

ZENE

VIDEO

 thumb 09 Tandrcak.png   thumb Tandrcak.jpg

JABUKE

A Jabuke[1] talán egyszerűsége, talán hármas formája miatt minden korosztály kedvelt tánca volt, gyerekektől az idősekig. Egy férfi oldalán két nővel táncolja, úgy, hogy a nők a férfi felé eső kezüket annak vállára tették, másik kezükkel pedig a férfi kezét fogták meg, hátuk mögött. Ezek a hármasok a tánchelyiségben kör vagy nyitott kör formában helyezkedtek el, a menet­irány szerint, egymás mögött. Néha a legjobb táncosok álltak az „oszlop” élére, máskor nem volt kiemelt helyzetben senki. Az „oszlop” lépéseivel (10) többet haladt előre, mint hátra, így kör alakban bejárta a termet (az óramutató járásával ellenkező irányban). Újabb szokás szerint a hármasok a férfi, mint középpont körül teljes kört tehetnek meg helyben.

Az énekelt szövegek szerkezete hasonlóságot mutat a Marice kolo szövegeivel (pl. a jabuke szó beékelése a 10-es szótagszámú sorba).

Nem emlegetik nagyon régi táncként, legtöbbször a 30-as évekre teszik megjelenését. Pécsudvardra Patak hozta el, az emlékezet szerint Hercegszántóról és jóval később.

A Jabuke-t a baranyai sokacok is ismerik, ugyanezen a néven vagy mint Jabučice[2], Jagodice[3]. Távolabbi (a hármas forma szerinti) párhuzamként a garai bunyevácok Keleruj táncát, valamint dallam párhuzamként a Szlavóniában ismert Žita-t és a két világháború között általánosan elterjedt Došlo pismo iz Bosne... kezdetű dalt lehet említeni.

[1] Almák
[2] Almácskák
[3] Eprecskék

ZENE

VIDEO

 thumb 10 Jabuke2.png   thumb Jabuke.jpg

ROMANSKA

A Romanska-t mindenütt ismerték, mégis (talán jó táncosai révén) Pécsudvardhoz kötik a legtöbben. Nehéz táncként emlegetik, amit kevesen tudtak; mai töredékes állapotából elég nehéz már rekonstruálni.

Férfiak, nők táncolták vegyesen, leeresztett kézzel összefogva, nyitott körben. A körvonal bal oldali végén általában a legjobb táncos állt. Ha volt a tánc közben lépés- vagy irányváltás, ezt ő irányította.

A tánc ismert szimmetrikus (11.1) és csak balra haladó motívummal. Kökényben a Romanska dallama egy ütemmel hosszabb volt, erre a táncban még egy térdhajlítás jutott (11.2). A kökényi dallam lassúbb, inkább a duda játékra emlékeztető, szemben a pécsudvardival,
amely (talán a hegedűjáték miatt) jóval gyorsabb. Ugyancsak Kökényből való a dallamra énekelt, csujjogatás szerű sor:

 Aj, sviraj racki, da igram Romanski![1]

A bosnyák táncok közül a Romanska a Drmavica-val mutat rokonságot.

Pécsudvard híres táncosa, az idősebb Radics Márkó tudta ezt a legszebben aprózva (sitno) és sok improvizálással táncolni.

[1] Ej, zenélj rácosan, hadd táncoljam a Romanska-t!

ZENE

VIDEO

thumb 11 Romanska.png   thumb Romanska.jpg 

KUKUNJEŠĆE

1925 körül Pogányban már táncolják a Kukunješće-t, amely ma már az egyik legismertebb és legkedveltebb baranyai tánc, sőt a Bácskában helyenként a magyarok is ismerik. Eltérően a régi bosnyák táncoktól, lépése jobb lábbal, jobbra indul. Férfiak, nők táncolják, leeresztett kézzel összefogva, nyitott körben. Lendületes, futó lépésekkel mozog, de az eredeti motívumok már a rezgőkhöz közelálló (vagy rezgő) lépésekké alakultak át (12.1), sőt van olyan motívum, ahol a bal láb kezdi a jobbra indulást (12.2). A táncolást esztamra (kontra) járt kopogók díszíthetik, ill. az eredeti szerbiai motívumokra hasonlító keresztezők.

Baranyában többféle dallammal is játsszák a zenekarok; ezek egyike indulószerű be­vezetővel kezdődik (a Pest környéki szerbek Kukunješće-dallamát errefelé nem ismerik). Ezek a dallamok kevés hasonlóságot mutatnak a ma Szerbia-szerte ismert Kukunješće-dallamokkal. Nem énekeltek a táncban, kivéve egy csujjogatás-szerű versszakot:

Alaj igram, alaj znam, 
Kukunješće da igram,
Sitnu, malenu, 
Ne uzimaj za ženu.
De táncolok, de tudom,
A Kukunješće-t táncolom,
Aprót, kicsikét,
Feleségül ne vegyél.

A mai Szerbia területén a tánc általánosan elterjedt Kokonješte vagy Kukunješ néven. Tánc stílusa azonban jelentősen más, a szintén közismert Moravac-hoz áll közel.

A Kukunješće kiváló példa a kárpát-medencei népek egymásra hatására. Maga a táncnév a románból ered (legénykét jelent), szerb közvetítéssel került Baranyába, ahol a mohácsi cigány zenészek a bosnyákoknak, sokacoknak (akik horvátok) játsszák.

ZENE

VIDEO

 thumb 12 Kukunjesce.png   thumb Kukunjesce.jpg

ROTKVE

Helyenként Hopa-cupa néven szerepel, de az idősek ugyancsak az énekszövege után inkább Rotkve-nak hívják (Rotkve, rotkve, rotkve, na tavanu rotkve...[1]). A Szerbiában és a marosmenti szer­beknél Zaplet néven ismert tánc baranyai megfelelője. Fogás, térforma ugyanaz, mint a Kukun­ješće-nél. Motívumai között van az eredetihez közelálló (13.1), (ezt főleg az idősebbek táncolják), de újabb is (13.2). Jobbra kezdő és jobbra haladó, mint általában a többi szerbektől átvett tánc. Egyszerű dallamára sok versszaknyi éneket énekelnek; ezek közül több a szerb eredetinek felel meg (pl. Hopa, cupa, skoči, da ti vidim oči...[2]).

A Kukunješće-vel és a Vranjanka-val (Srpsko kolo) együtt általánosan elterjedt a ma­gyarországi horvátok és szerbek között, de Szerbia szerte ugyanígy.

Átán még az 50-es években is inkább a lányok szerették táncolni, a fiúkat úgy kellett behúzniuk a táncba.

[1] Retek, retek, retek, a padláson a retek...
[2] Hoppá, ugorj, hadd lássam szemeidet...

ZENE

VIDEO

 thumb 13 Rotkve.png   thumb Rotkve.jpg

TROJANAC

A Nyugat-Szerbiában ismert (és ott valaha furulyán is játszott) Trojanac[1]-ra aligha ismernének rá azok, akik ma Baranyában találkoznak vele. Tamburán vagy harmonikán játszott dallama felgyorsult, díszesebb lett, sőt hosszabb is: most inkább a Četvoranac[2] név illene rá (a Trojanac a három ismétlődő dallamrészre és táncmotívumra utal). A jobbra kezdés szabálya csak részben érvényes, de a fogásmód és a térforma megegyezik a többi szerb eredetű táncéval. A virtuózan gyorsan játszott zenéhez egyszerű felépítésű tánc tartozik, melynek lényege az öt „fent hangsúlyos” (felfelé indított) rezgő lépés. Szimmetrikus (14.1), valamint csak balra vitt (14.2) formája ismert. Újabban egész kis koreográfia született a Trojanac-ra (befelé-kifelé, jobb­ra-balra mozgásokkal és kézfelemelésekkel), ezt azonban az idősek nem táncolják. Megengedett viszont a jó táncosok által a táncban való virtuóz fi­gurázás a rezgő lépések helyén.

A Trojanac megjelenését szintén az 1930-as évekre teszik. Baranyán kívül hazánkban nem ismert.

Nyugat-Szerbián kívül fellelhető: Šumadija, Pomoravlje és Podrinje területeken.

[1] Hármas tánc
[2] Négyes tánc

ZENE

VIDEO

 thumb 14 Trojanac.png   thumb Trojanac.jpg

SRPSKO KOLO

Hosszú utat tett meg (átvitt értelemben is) a Dél-Szerbiából, Vranje-ből származó 7/8-os dallam (Šano, dušo...), amíg a mohácsi tamburazenekarok által ma játszott, 6/8-os lüktetésű, szépen kidolgozott változatáig eljutott. A marosmenti szerbek által Žikino kolo- nak, Vranjanka-nak nevezett közbeeső dallamra már ugyanazt a szimmetrikus, jobbra induló táncot járják a hazai horvátok és szerbek, mint a Baranyában Srpsko kolo néven ismert zenére (15). Ez a tánc nem hasonlít a Vranje-i eredetire, inkább a Jovančica (Jovanke, Stojanke) néven ismert szerbiai táncokkal áll rokonságban. Az általában könnyű, apró, virtuóz lábmozdulatokkal járt szerbiai táncokkal ellentétben szögletesebb, telitalpas lépések jellemzik. A leeresztett kézzel való összefogás mellett itt is többször szerepel a kissé felemelt és könyökben behajlított kézzel való fogás, ami Szerbiában a városi táncok (gradske igre) fogásmódja. Egyszerű lépése miatt mindenki szívesen táncolta. Énekelt szövegei után Devojče, Radojče-nek is nevezték.

ZENE

VIDEO

 thumb 15 Srpsko kolo.png   thumb Srpsko kolo.jpg

PAČIĆI

A Pačići[1] (fenyegetős, mutogatós) elterjedése az 1930-as évek második felére tehető. A táncot férfi-nő párok, kötetlen térformában, Tanac fogással összefogva, két részben táncolják. Az első rész egy fenyegetős, tapsos, a második a Tanac második részével egyezik meg. Ez egy teljes vagy félkör mentén történő (utóbbi esetben irányváltás is van) páros forgást jelent (16).

A Pačići esetében széles a párhuzamok köre. A tánc nyugat-európai eredete bizonyított­nak vehető. Táncolják minden olyan területen, ahol a polgári (német vagy lengyel) táncdivatok hatással voltak (sokszor a helyi német nemzetiség által közvetítve). Így megvan
Szlovéniában, a Bácskában, ismert a vajdasági magyarok és a bukovinai székelyek között (a hazánkban, ill. az Al-Dunánál élőknél). A baranyai változat leginkább a bunyevácok Mazulj­ka táncára hasonlít, de a párok kevesebbet mozognak a térben.

Az újabban megismert táncokkal együtt a Pačići is a táncmulatságok közepe vagy vége felé került sorra. Újabban a zenekarok a Tanac-cal és a Ranče-val együtt, egy blokkban játsszák.

A fiatalabbak, főleg a gyerekek kedvelték; az idősek nem táncolták.

[1] Kiskacsák

ZENE

VIDEO

 thumb 16 Pacici.png   thumb Pacici.jpg