Kolo

KOLO

Más nevei: Veliko kolo^[1], Kolo na jednu stranu^[2], a sokacok által említve pedig Kupusarsko kolo^[3]. Minden táncalkalom első és a mulatságot záró tánca. A táncba hívás: Ajd’ zaigrajmo!^[4], a Kolo-ra vonatkozik. Férfiak és nők vegyesen, zárt körben táncolják. Régebben szigorúan egy férfi - egy nő felállási sorrendben, a nők a férfiak vállára teszik kezüket (jobb kezükben szőttes zsebkendőt, maramica-t tarthatnak, amit a tánc során, ujjogtatás közben néha meglobogtatnak), a férfiak a nők előtt vagy mögött egymás kezét fogják meg, vagy a nők derekára kötött, övszerűen összecsavart szövetdarabba kapaszkodnak. Újabban férfiak is (vállfogás), nők is (kézfogás vagy hátulkereszt kézfogás) lehetnek egymás mellett, vagy mindenki kissé felemelt kézzel, esetleg egymásba karolva fogódzkodik össze.

A Kolo mindig balra indul és lassan balra halad. Régen, dudazenére előfordult egy rövid, improvizatív rész (apró rugózások, amíg a dudás felfújta, bejátszotta dudáját). A tamburazenekar határozott nyolc leütéssel kezd (ez megadja a tánc tempóját), és egy lépő motívummal (1.1) indult a tánc. A nők egy egész Baranyában, sőt a Bácskában is ismert motívummal díszíthetik táncukat (1.2). A férfiak e motívum nehezebb változatát táncolják (1.3), de emellett kopogó, bokázó, keresztező lépések egész sora alkotja a Kolo kötetlen, cifrázó részét, ami általában a tánc későbbi szakaszában, zenei váltások után (új hangnem) kezdődött. Ezután visszatérhet pihenésképpen a lépő motívum, majd ismét az improvizatív következik, mindez egyre gyorsabb tempóban. Ezt idézi egy, a dudásnak szóló bekiabálás Kökényből:

Marcika, Kloćo, Pöttyös voltak egykor Kökényben dudások.

A Kolo cifrázására, de valamennyi bosnyák táncra érvényes az a szabály, hogy a két láb egyszerre sohasem lehet a levegőben. Aprón kell táncolni, teli talpon, erőteljes, de nem ugráló rezgésekkel. A legények kalapjukra színes gyöngyöket tűztek (dronke), a lányok nyakláncként ezüstpénzekből álló sort viseltek (cvancike, križaki), ezek a tánc ütemére csörgő hangot adtak. A bosnyák tánc lényege a szép testtartással kitáncolt rezgő (drma).

Valószínűleg az egymással feleselő, bárhol elkezdhető csujjogatások meghatározott dallamrészre kerülésével alakultak ki a Kolo-ban énekelt dalok (pl. Alaj volim u kolu igrati^[5]). A Kolo-beli improvizatív énekek és csujjogatások (poskočice) szerepe jelentős volt a faluközösség életében. Falubeli eseményeket, híreket, pletykákat lehetett itt megtudni, ezért a Kolo körül mindig sok nézelődő akadt, akik nem is csak a látványra, mint inkább a hallott információkra voltak kíváncsiak. A szövegek a házaséletről, szerelemről, szeretőkről, a helyi papról, tisztségviselő emberekről, zenészekről és táncosokról szóltak, sokszor tréfás vagy kritikus hangon.

Minden zenekarnak megvan a saját Kolo zenéje, ami az egész Délvidéken (a Vujicsics Tihamér által D zenei dialektusnak nevezett területen) hasonló vagy azonos dallamok változatos egymás után fűzését jelenti. Mivel a duda és a tamburazenekar alaphangja az E és az A, a leg­gyakrabban használt hangnemek ezek.

^[1] Nagy kóló
^[2] Kóló egy oldalra
^[3] Káposztások kólója
^[4] Gyerünk a táncba!
^[5] De szeretek a kólóban táncolni

ZENE

VIDEO